Gyónni, vagyis a bűnbocsánat szentségéhez járulni, akkor kell, ha súlyos (halálos) bűnünk van. Az Anyaszentegyház 4. parancsolata szerint minden katolikus hívőnek legalább egyszer egy évben feltétlenül szükséges gyónni, de ajánlatos havonta-kéthavonta, vagy a nagy ünnepek (karácsony, húsvét, pünkösd) előtt.

Minden súlyos bűnt meg kell gyónnunk. Ha ugyanazokat többször követtük el, szám szerint is – legalább hozzávetőlegesen. Ha szándékosan kihagynánk akár egyet is, gyónásunk érvénytelen, sőt súlyos bűn, mert így bánatunk hazugság lenne. Ha nem szándékosan felejtenénk ki gyónásunk érvényes, de a következő gyónásban be kell vallanunk. A szentgyónásban mondjuk meg röviden bűneink súlyosbító vagy enyhítő körülményeit is. Amikor gyakran visszatérő bűneinket kell gyónnunk, kérnünk kell a Szentlélek megvilágosító kegyelmét, hogy meglássuk, mik a gyökerei. Mert nem szabadulhatunk meg bűneinktől, ha nem gyökeresen szakítunk velük. Kérhetjük Istentől, hogy az eddig nem tudatosított, ezért meg sem bánt bűneinket és bűnös szokásainkat tárja fel előttünk, és szabadítson meg tőlük.

Az őszinte bánat magában foglalja azt az őszinte elhatározást, hogy szakítunk a bűnnel, hogy a bűnt, amit megbánunk, nem akarjuk újra elkövetni. Ezért ha kell, bármilyen nehézségek árán is meg kell változtatnunk az életünket, le kell mondanunk mindenről, ami bűnbe visz, fel kell számolnunk minden bűnös kapcsolatot, függőséget.

Bár a bűn szó szomorúságot sugall, de ez bűneink megbánása, kiengesztelődés az Istennel. Ezért a szentgyónás örömünnep. A gyónó bűneit feloldozás után Isten megbocsátotta, visszakapta Isten ingyenes ajándékát, a megszentelő kegyelem állapotát, új életet kezdhet.

"Isten a szeretet" (1Jn 4,16). Isten minden embert szeretetből teremtett, és azt akarja, hogy boldog legyen. Ne csak itt a földön, hanem örökké. A boldogság iránti vágy mélyen ott él minden ember szívében. Teremtőnk tudja leginkább, mi az, ami földi, sőt, örök boldogságunkat is segíti, mi az, ami elronthatja, vagy amitől örökre elveszíthetjük. Törvényeit ezért adta, szeretetből.

Minden bűn Istennek, a Szeretetnek megsértése, durva, bántó visszautasítása. A kísértés nem bűn. Bármennyire gyötörjön minket akármilyen bűnös gondolat vagy vágy, amíg a bűnbe mi bele nem egyezünk, amíg tiltakozunk ellene, nem lehet bűn.

Amit Isten parancsai megtiltanak, az akkor is bűn, ha az emberi törvények megengedik, ha az állami törvények szerint nem büntetendő. Ilyen mindenek előtt a magzati élet kioltása, vagy az eutanázia, a házasságon kívüli szexuális kapcsolatok, az öncsonkítás (meddővé tétel), másoknak állami "törvénybe nem ütköző" megkárosítása, és mindenféle közreműködés, bűnrészesség az ilyen cselekedetekben.

A megbocsátott bűn már nem számít bűnnek. Bánthat minket, ha olyan bűneinkre gondolunk, amit meggyóntunk, és amitől feloldozást kaptunk. De ha megbocsátotta, "Isten nem tartja számon vétkeinket", akkor sem, ha még mindig fájnak, ha következményeitől még mindig szenvedünk.

Egy cselekedet csak akkor lehet jó, ha egyaránt jó a tárgya, jó a szándék és jók az eszközei. A rossz cselekedetet nem lehet jó szándékkal szentesíteni, és nem tehetünk jót bűnös eszközökkel, mert az bűn lenne!

A bűnök súlyossága nem egyforma. Súlyosan akkor vétkezünk, ha világosan tudjuk, hogy súlyos parancs megszegéséről van szó, és teljesen szabad akarattal követjük el.

A súlyos, vagy halálos bűn az ember szívében Isten parancsának megszegésével lerombolja a szeretetet, az embert elfordítja Istentől. A bocsánatos bűn, még ha megtámadja, megsebzi is a szeretetet, engedi létezni. Istennel nem szakítja meg a kapcsolatot. Nem foszt meg a megszentelő kegyelemtől, sem a szeretettől.

Aki halálos bűn állapotában, bűnbánat nélkül hal meg, az örökre szakít Istennel, és ez a kárhozat. De a legkisebb bűnt is kerülnünk kell, mert megbántjuk vele Istenünket, és komoly veszélye van, hogy egyre inkább szokássá váljon az Úrtól való elfordulásunk.

Ha az orvos előtt bizalommal elmondjuk a legnagyobb bajokat, fájdalmakat, és ő az emberi diszkréció és a szakmai titoktartása miatt nem fecsegi ki a mi titkainkat, akkor mennyivel inkább álmagyarázat arra hivatkozni, hogy "Mit fog gondolni rólam a pap, ha feltárom előtte legszégyenletesebb dolgaim?". Tudni kell, hogy a pap soha, senkinek, semmilyen körülmények között nem árulhatja el, és nem is használhatja fel, ami gyónáskor tudomására jutott. Az orvosi titoktartásnál is jobban köti őt a gyónási titoktartás kötelezettsége!

I. Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!

II. Isten nevét hiába ne vedd!

III. Az Úr napját szenteld meg!

IV. Atyádat és anyádat tiszteld!

V. Ne ölj!

VI. Ne paráználkodj!

VII. Ne lopj!

VIII. Ne hazudj, és mások becsületében kárt ne tégy!

IX. Felebarátod házastársát ne kívánd!

X. Mások tulajdonát ne kívánd!

1. A vasárnapot és a kötelező ünnepeket szentmisével és pihenéssel szenteld meg!
2. A pénteki bűnbánati napokat és a parancsolt böjtöket tartsd meg!
3. Évente gyónj és legalább a húsvéti időben áldozz!
4. Házasságodat az Egyház törvényei szerint kösd meg, és gyermekeidet katolikus módon neveld!
5. Az Egyházat anyagi hozzájárulásoddal is támogasd!

Visszatérés a boldogság útjára – "Én vagyok az Út…" (Jn 14,6)

Ha szeretünk valakit vagy valamit, azt akarjuk, hogy mindig a közelünkben legyen, és így örüljünk jelenlétének. Vágyunk rá, hogy jobban megismerjük, és szívesen megismertetjük másokkal. Ha tudjuk, hogy megtámadták, meg akarjuk védeni, ha pedig megbántották, mi is szenvedünk.

Csak azt szoktuk szeretni, ami értékes számunkra. Az értékes dolgok gyarapíthatják életünk minőségét, jobb helyzetbe kerülünk általuk, értünk vannak. Elveszteni azt, ami értékkel bír, annyit jelent, életünk minősége csökken, vagyis rosszabb helyzetbe kerülünk.

Isten parancsai a legfontosabb értékeket hangsúlyozzák, amelyek nélkül az ember elrontja az életét, letér a boldogság útjáról. Isten parancsai utat jelentenek számunkra, amelyen Isten ezt mondja nekünk: Ember, fontos vagy, értékes vagy: ne veszítsd el önmagad!. Az Út vezet téged, de a lépéseket neked kell megtenned!

Akarjunk Vele találkozni, és higgyük el, hogy Ő valóban szeret, és meg akar bocsátani nekünk, Ő valóban otthagyja a kilencvenkilencet, és elmegy megkeresni az elveszett bárányt. Ezeket tudato­sítva a gyónás nemcsak a bűnbánat szentsége lesz számunkra, hanem a gyógyulás szentsége is.

Megsérteni a parancsokat nem csupán szabályáthágás, hanem annyit jelent, hogy kevésbé leszünk emberek, kevésbé leszünk boldogok. Növekedni az értékekben, megvédeni és előmozdítani azokat azt jelenti: egyre többé válunk, "Isten képmására" alakulunk, végül is megszületik bennünk az igazi ember.

Isten tudja, hogy akkor vagyunk boldogok, ha szeretve érezzük magunkat, és ha megvalósítjuk magunkat, amennyiben szeretünk. Tudja azt is, hogy a szeretet hiánya szenvedést, frusztrációt, bizonytalanságot okoz számunkra. Ezért mondja: "Szeress! Szeresd Istent, mert ő előbb szeretett téged, szeresd testvéredet, mert tudod, hogyan szeret téged Isten." Isten a szeretet.

Megtanulni úgy szeretni, ahogy Isten szeret, nem könnyű, és nem is spontán folyamat. Hosszú és igen fáradságos küzdelemről van szó, amely során elbukhatunk, megfáradhatunk, elveszíthetjük célunkat, bátorságunkat. Isten tudja ezt, és ezért nem szigorú bíróként, hanem szerető apaként vagy gondoskodó anyaként jön elénk; ő nyújtja kezét felénk, mert magánál akar tudni minket… mint gyermekeit.

Isten nem botránkozik meg miattunk és tetteid miatt; nem ítél el, és nem jön indulatba bűneink miatt. Lehajol hozzánk, lábainkat mossa, megérintve és begyógyítva rejtett sebeinket, amelyekhez még mi sem merünk nyúlni. Ez a logikája annak, aki szeret.

Gyónni azt jelenti, elfogadom a bűneinkért meghalt Krisztus ajándékát, az első ajándékot, amit föltámadva tanítványainak adott Húsvét napján: "Vegyétek a Szentlelket; akinek megbocsátjátok bűneit, bocsánatot nyer." Jn 20,23

Aki meggyónja bűneit, befogadja Isten irgalmát az élet valóságában, álarcok nélkül. Befogadja azt különösen ott, ahol az emberség esendő, gyenge… ahol gyógyulásra van szükség.

A szentgyónásban egyre közelebbről megismerhetem azt a végtelen Szeretetet, aki engem egészen elfogad olyannak, amilyen vagyok, aki nem ítél el, aki nem vár el tőlem semmit, hanem egészen szabadon hagy, és csak arra vágyik, hogy én viszont szeressem Őt.

• Igyekszel-e Istennel szeretetteljes barátságban élni?
• A kisebb-nagyobb döntéseidben jelen van-e Isten, vagy csak életed perifériáján?
• Imádkozol-e rendszeresen, s olyan mélységben, ahogy telik teljes szívedből, minden erődből?
• A szentmisén elmélyülten és aktívan veszel-e részt?
• Igyekeztél elmélyíteni hitedet (könyv, lelki nap, elmélkedés, prédikáció)?
• Olvasod rendszeresen a Bibliát?
• Megvallottad Istent?
• Példa vagy hitedben?
• Istenre bízod az életed, vagy csak a bajban gondolsz rá?
• Veszélyeztetted a hited (szektás irodalom, találkozó, tanfolyam)?
• Kételkedtél hitigazságban, vagy tagadtál ilyet?
• Vallásod ellen beszéltél, kigúnyoltad azt?
• Vakmerően bizakodtál Istenben?
• Kétségbeestél Isten segítsége felől?
• Hogyan viseled a keresztjeidet?
• Voltál kishitű?
• Zúgolódtál Isten ellen?
• Babonával vétkeztél-e (szellemidézés, fanatikus horoszkóp, mágia)?
• Húztál-e hasznot a babona, ezotéria terjesztéséből?
• Szentségtörést követtél el érvénytelen gyónással, vagy méltatlan szentáldozással?
• Káromkodtál?
• Isten nevét könnyelműen kiejtetted?
• Átkozódtál?
• Hamisan esküdtél?
• Istennek tett fogadalmadat megszegted?

• Voltál-e vasárnap és ünnepnapokon szentmisén?
• Keresztény módon tartod meg az ünnepeket?
• Tudod tiszta szívvel fogadni a szentségeket és az evangéliumot?
• Járulsz rendszeresen szentségekhez?
• Böjtöket megtartottad?
• Tisztelettel viselkedsz a templomban, a szentek, a szent tárgyak, szertartások felé?
• Beszédeddel, jelenléteddel, imáiddal és anyagi segítségeddel részt veszel az egyház életében?
• Építed vagy rombolod a hívők közösségét, szóval, tettel, mulasztással?
• Súlyos ok nélkül dolgoztál vagy dolgoztattál vasárnap?
• Papokat rágalmaztál, bántalmaztál?
• Támogattál-e egyházellenes, keresztényellenes ideológiákat?
• Az egyház ügyeit sajátoddá teszed-e, készséges vagy-e segíteni?
• Megszívleled-e, amit az egyház pásztorai mondanak, ill. ellenséges, bántó vagy-e a közösségben?

• Imádkoztál rendszeresen családtagjaidért?
• Gondolsz-e arra, hogy melletted üdvözüljenek?
• Mennyire akadályozod azt?
• Bántalmaztad őket szóval vagy tettel?
• Vannak-e súlyos gondolati bűneid, haragod, gyűlöleted, féltékenységed családtagjaid ellen?
• Erőszakosan gúzsba kötőd-e őket (telefon, pénz, ellenőrzés)?
• Házastársad felé fordítasz minőségi időt, lelki figyelmet és testi gyöngédséget?
• Komoly ok nélkül tagadtad-e meg tartósan a házastársi szexuális életet?
• Erkölcstelen, abortív eszközzel kizártad-e a gyermekáldást?
• Házasságtörést követtél el, vagy taszítottad abba a másikat?
• Elláttad alapvető gondoskodó kötelességeidet házastársad, gyermekeid, szüleid felé?
• Lelki fejlődésüket előmozdítottad?
• Ügyeltél testi egészségükre?
• Ellopod-e a családtagjaid fejlődésének lehetőségeit?
• Gyermekeid erkölcsi és vallásos neveltetésére ügyelsz?
• Rossz példával ártottál nekik?
• Meg tudsz bocsátani szeretteidnek?
• A konfliktusok rendezésében van súlyos mulasztásod, bűnöd?
• Építed vagy rombolod a nagycsaládi összetartást szavaiddal és tetteiddel?
• Pozitív-e a légkör körülötted, jó-e veled együtt élni, vagy lehúzod mások hangulatát, esetleg agresszív vagy?

• Saját helyzetedben megtetted, amit a szociális érzékenység megkíván: adakozás, önkéntesség, segítségnyújtás, vagy csak a magad jólétével foglalkozol?
• Példa vagy a társadalomban a beszédben, a munkavégzésben, a figyelmességben?
• Megtartod a polgári törvényeket?
• Keresztény lelkiismeretességgel veszel részt a politikai életben, olyanokat támogatva, akik a keresztény értékeket megvalósítják?
• A gazdasági életben keresztény lelkiismerettel veszel részt (vásárlás, szolgáltatás, károkozás)?
• Szükségben, katasztrófában, balesetben segítettél?
• Adódat lelkiismeretesen befizetted?
• Jelen vagy a társadalomban a véleményeddel, és azzal építesz, rombolsz vagy inkább hallgatsz?
• Veszel-e részt a helyi közösség kulturális életében, élesztő vagy-e az egyházon kívüli közösségekben is?
• Igazságos vagy?
• Támogatod az igaz értékeket megjelenítő kultúrát, vagy hozzájárulsz a romboló kultúrák terjedéséhez?
• Rongáltál-e közjót (pad, épület, busz, szemetes)?
• Óvod-e környezeted élővilágát, ártasz-e súlyosan szemeteléssel, környezetkárosítással?

• Tiszteled mindenkiben az istenképiséget?
• Figyeltél embertársaidra?
• Adtál tanácsot, lelki-anyagi segítséget, amikor kellett?
• Mások értékét, idejét, munkáját, nézetét tiszteled?
• Az emberiség egységét vagy megosztottságát szolgálod kritikáddal, munkáddal?
• Engeded, hogy mások egymást szeressék?
• Erősíted mások házas-, munka- és papi hivatását, vagy gyengíted?
• Építed a jó közösséget munkatársaiddal vagy rombolsz?
• Visszaéltél hatalmaddal?
• Igazságtalan, durva voltál alkalmazottjaiddal, ügyfeleiddel?
• Okoztál kárt más tulajdonában?
• Csaltál, loptál?
• Milyen értékben, jóvá tudod-e tenni?
• Kapzsi, anyagias voltál?
• Irigy, haragos voltál?
• Jogos bért visszatartottál, vagy zsugorítottál?
• A hivatalból rád bízott vagyonnal gondatlan voltál?
• Pazaroltál?
• Hazudtál, a rád bízott személyes és hivatali titkot megsértetted?
• Alaptalanul gyanúsítottál?
• Ítélkeztél?
• Gyaláztál, csúfoltál másokat?
• Volt-e rasszista gondolatod, tetted?
• Megszóltál másokat, hibájukat szükségtelenül kibeszélve?
• Rágalmaztál másokat?
• Beszédében van-e durva, obszcén kifejezés?
• Hamis tanúságot tettél?
• Van aki haragszik rád?
• Lustaságoddal okoztál-e kárt mások életének?
• Elmulasztottad a jót megtenni?
• Elfecsérelted az időt?
• Mást csábítottál bűnre, adtál neki tanácsot, segédkeztél benne?
• Békíted-e magad körül az embereket vagy szítod a feszültséget (szomszédok, pártok, rokonok)?
• Okoztál-e lelki vagy testi kárt gondatlansággal, vagy szándékos bűnnel?
• Abortuszra, öngyilkosságra, terrorizmusra, gyilkosságra, eutanáziára beszéltél rá, adtál tanácsot, elkövetted?
• Testileg bántalmaztál-e mást, verekedtél-e, kínoztál-e bárkit (szóval és tettel)?